Kevésbé ismert kárpát-medencei borvidékeink – Erdély és a Partium

Összegyűjtöttünk néhány kevésbé ismert kárpát-medencei borvidéket, úgy gondoljuk, teljesebb képet kaphatunk borainkról, ha összehasonlítjuk őket, és mint természetes egységet értelmezzük. Ragadjuk meg az alkalmat és gyűjtsük össze együtt a Kárpát-medence legjobb magyar pincészeteit. Te kit javasolnál a Termék adatbázisunkba?

Erdély területén már a római időkben virágzott a dák tartomány borászata, számottevő borvidékek léteztek a Szigethegység keleti oldalán. A gyulafehérvári Erdély-Hegyalja-borvidéket a románok emberemlékezet óta Borországnak (ţara vinului) hívják. Zsidve (dicsőszentmártoni borvidék) borait itt érdemes megemlíteni, 2005-ben Fehér megye legnagyobb adófizetője volt. A hozzátartozó, összesen ezer hektárnyi, 400–450 méter magasságban fekvő ültetvényeken 22 fajta szőlő terem.  Itt készítik a legjobb minőségű erdélyi királyleánykát, egyéb híres borai pedig a fehér leányka, az olaszrizling, a fűszeres tramini, a sauvignon blanc és az ottonel muskotály. A vállalat része a küküllővári pezsgő- és a balázsfalvi almaborüzem és borpárlatot is előállítanak.

II. József idejében egy jobb esztendőben 1 millió hektolitert is termeltek Erdélyben. A Királyhágóntúli kerület szőlőfajtái a szüretelés sorrendjében a következők: mézesfehér, ezerjó, királyleányka (leányka és a kövér szőlők hibridje, Segesvár környékéről származik és az I. világháború után terjedt el Erdély-szerte), juhfark, bánáti rizling, mustosfehér, kövidinka, furmint, magyarka, jardovány és erdei, kadarka és fekete leányka. Fontos körülmény, hogy a királyleányka és a leányka erdélyi eredetű szőlőfajta! Erdély manapság egy borvidéknek számít, az itteni borokra jellemző a savasság; intenzív gyümölcsösséget produkálnak.

Küküllőmente

Beszéljünk elsőként a Küküllő mentéről, ahol a Kis- és a Nagy-Küküllő vidékén telepítettek szőlőt az évszázadok során. Az itt termesztett fehér szőlő – mely Erdély legjobb fehérborát termi – rövid tenyészidejű és nem kényes fajtákból áll. Említsük példaként a jardoványit, a hóvizet és a királyleánykát. A Rákóczi-családdal honosodott meg a furmint (helyi nevén som vagy Schmieger), amelynek tőkéin – ha ritkán is, de – aszúszemeket is találnak a szüretelők. A 19. század utolsó harmadában pusztító filoxérajárvány után megjelent a rizling és a tramini, valamint a cabarnet fajtával a vörösbor készítés is megindult. Zsidvei és Enyed pincéi a régi idők savasabb borait idézik.

A küküllőmenti bor napjainkban újra virágzásnak indult

Kolozsvár

A legjobb kolozsvári szőlőt a mai Fellegvár területén termesztették, de mikor az erőd építése 1713-ban megkezdődött, a polgárok még a tőkén lévő termést sem szüretelték le.

Görgényi-havasok

Erdélyben említésre méltó még a Görgényi-havasok borvidéke, ahol az Erdélyi Fejedelemség időszakában virágzott fel a szőlőtermesztés.

Érmellék

Az Érmellék talaját a valamikor itt folyt ős-Tisza alakította ki, évszázadok óta folyik szőlőtermesztés a vidéken.  A XVI. században Itáliából származó új szőlő honosíttatott meg: a bakator, mely jól viselte a Kárpát-medence időjárását. Ez a sárgás-zöldes színű, savanykás ízű pecsenyebor a filoxérajárványig az egyik legnépszerűbb ital volt Magyarországon. A 30-35 települést magába foglaló borvidék legnevezetesebb települései: Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd és Bihardiószeg, ahol a Tiszántúl első vincellériskolájában képezték a borkezeléshez is értő szakembereket. Jelenleg ez a szőlő- és borvidék van legszorosabb kapcsolatban a magyarországi termőhelyekkel, aminek következtében az Érmelléken nagyon elterjedt a Zalagyöngye és a belőle készült bor.

Hajdú-Bihar és Bihar megyeiek közelség miatt előnyben, Érmellék néprajza és élővilága is csodálatos, csak ajánlani tudom!

Arad-Hegyalja

Két borvidék kapcsolódik itt szervesen össze: Magyarád-Hegyalja, és Ménes-Hegyalja. Legfőbb különbség kettejük között, hogy míg a magyarádi felén kizárólag fehér, addig a ménesin leginkább kékszőlő terem. Az Arad-Hegyaljai borok kevésbé savasak erdélyi társaiknál, azonban alkoholtartalmuk magasabb.

Magyarádon már a XIX. század első felében is bakator termett a legtöbb tőkén. A kiváló minőségű fehérbort könnyen eladták, a századfordulón a pezsgőgyárak is vásároltak bakator szőlőt.

A ménesi félen terem az arad-hegyaljai világhíresség, az itteni aszúbor - a ménesi rózsa -, amely vetekszik a nemzetközileg jobban ismert tokaj-hegyaljaival. Az itteni talajadottságok, a klimatikus viszonyok nagyon hasonlítanak a Zemplén lábánál fekvő termőterületéhez, de a szőlőfajta teljesen eltér, mivel nem fehér, hanem kék szőlőből készül. Ménes-Hegyalja a Kárpát-medence legészakibb pontja, ahol még érezhető az adriai éghajlat hatása. A Kárpát-medencében kevésbé igényes, nagy mennyiséget termő kadarka – helyi nevén: skadárka - szolgáltatta a legtöbb szőlőt ezen a vidéken a filoxéravész előtt.

Arad környéki szőlőskert

Elég gyakran bekövetkezett az aszúsodás, s világszerte egyedülálló a ménesi vörös aszúbor. Idővel új fajták is megjelentek a térségben: kékfrankos, cabernet, oportó. Esetenként e fajtáknál is előfordult a fürtökön aszúszem, de Ménes különlegessége a kadarkából készült aszúbor volt, amely csak ott és a környező hat-hét településen került hordókba. Ezen a területen szüreteltek jó minőségű mézes fehér, apró fehér, olaszrizling fajtákat is. A '90-es években újra virágzásnak indult a ménesi borvidék,

(Forrás: genyatrade.blog.hu)

.