Mi lenne, ha ma is állna?

Írta: veddamagyart

Akinek ál kellett már jutnia Pestről Budára (vagy fordítva) a reggeli, vagy épp a délutáni csúcsforgalomban, az szembesült már a következővel: Budapest egy nagyváros szép számú és markáns híddal, de mintha hiányozna közülük egy.

hid1

Fővárosunk közlekedésének örök problémája, hogy nem tudjuk kihasználni a lehető legokosabban hídjainkat, és nincs is belőlük elég. A buszok és autók sokasága csak a késő esti és a hajnali órákban teszi lehetővé az igazán gyors és kényelmes közlekedést. A csúcsidőszakokban ezért könnyen kialakulhatnak nehezen leküzdhető forgalmi torlódások. Ez elsősorban az osztott közlekedésnek tudható be, hiszen több hídon is egyszerre kell haladniuk a gyalogosoknak, bicikliseknek, a tömegközlekedés járműveinek és az autósoknak is.

A forgalmi dugók, amikben a hidak nagy szerepet játszanak, nem a víz felett kezdődnek.

Egy-egy rosszul beállított lámpa vagy felújítás könnyedén okozhat nagyobb torlódást már a hídra lépések előtt is. Jogos tehát a kérdés: Miért nincs több, vagy a meglévőket miért nem specializálják?

A probléma gyökere a már említett osztottságban keresendő.

Egy-egy átkelőnek megadott áteresztési képessége van, ráadásul területük nincs is optimálisan kihasználva. Az elmúlt hetek felújításai hozadékaként megtapasztalhattuk, milyen az, amikor egy híd átváltozik, azaz csak egyféle funkciót lát el. A Szabadság híd esetéből jól látszik, - hiszen spontán pikniket is tartottak rajta, valamint teljes egészében a gyalogosforgalomé lett - hogy igény van egy gyalogos hídra, amely kiválóan funkcionálhat a jövőben.

A mostani helyzetben érdemes elgondolkodni egy ilyen jelegű átkelőhely létrehozásán és egy cseppet nosztalgiázni is egy olyan hídról, amely elsőként épült meg a második világháború után, Budapest romjain.

A néhai Kossuth híd az első olyan létesítmény volt, amely kiváltotta az akkori pontonhidakat és biztonságos közlekedést tett lehetővé Buda és Pest közt.

Képzeljük csak el, milyen volna – akár a Kossuth híd „nyomvonalán” megépített, kizárólag gyalogosok számára fenntartott híd. A családok kényelmesen tudnának átsétálni a lenyűgöző panorámát csodálva, miközben a budai rakpart eklektikus épületei néznének rájuk az egyik oldalról, míg a másikról országunk parlamentje a pesti rakpart karéjában. Nem is beszélve az alattuk békésen és méltóságteljesen csordogáló Dunáról, amelynek hídjai tükröződnének az elámuló gyermekszemekben…

Ám ahhoz, hogy a jelen és a jövő lehetőségeiről gondolkodjunk, ismernünk kell a múltat is.

Mert ahogy a mondás tartja: aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője. Nézzük meg, milyen körülmények közé épült a hajdani Kossuth híd:

hid kossuth

A Kossuth és a Batthyány tér között ívelt, amely 1946-ban készült el. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között, mivel a második világháború harcai során az összes hidunk használhatatlanná vált.

Mistéth Endre és Hivert Elek kilencnyílású alkotásának közepén egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyó partjai mellett 3-3 darab 27,5 méteres nyílás volt található. Az építményt alig két hónap alatt készítették el, ami akkoriban rekordidőnek számított, ma pedig még ennél is kiemelkedőbb teljesítménynek.

Hosszú évekig szolgált, majd 1960-ban bontották le, mivel ekkorra már a buszok például rá sem mehettek. A hajdani gyors tervező- és építő munka a minőség rovására ment. Végül a Kossuth hidat a Szabadság híd váltotta fel.

szabadsag hid

Bár még nagyon sokan, akik éltek a rendszerváltás előtt emlékeznek rá, a köztudatban egyre kevésbé van jelen a háború utáni Budapest első hídja. Pedig milyen jó is volna egy olyan, amelyen nyugodtan lehet átsétálni Pest és Buda, Buda és Pest közt, miközben alattunk békésen és méltóságteljesen csörgedezik a Duna…

 

 

Források:
Wikipedia
1.bp.blogspot.com
Flickr
egykor.hu